Jól jártak a kukorica és búzatermesztők

Scholtz Béla, a Szatmár Megyei Agrárkamara munkatársa foglalta össze az idei év eredményeit.

Ahogy lenni szokott, az idei év is meglehetősen vegyes volt a mezőgazdasággal foglalkozók számára: volt olyan, aki hihetetlenül olcsón volt kénytelen megválni a terménytől, mások legalább ötven százalékos nyereséget szereztek. A legjobban a búzát és kukoricát termelők jártak, rákjuk igaz az legalább ötven százalékos nyereség, ugyanis bár nem volt rekord-termés, de szép eredményt hozott így is mindkét növény termesztése - tudtuk meg Scholtz Bélától.

A zöldségtermesztők között - gazdasági szempontból - az egyik legrosszabb évet a burgonyatermesztők zárták: kitűnő, nagy mennyiségű termés volt idén, emiatt a nagybani felvásárlók csupán 30 banit adtak egy kiló krumpliért, a piacon is csak 80-banis-1 lejes áron lehetett eladni. Nagy problémát okozott a burgonyatermesztők körében az, hogy nem rendelkeznek raktárral, ahol egy hosszabb időre "letehetnék" a termést, ezért gyorsan el kell adniuk - emiatt mentek bele sokan az akár 30 banis árba is.

A paradicsomtermesztők jó évet zártak, bár az éréstől számítva nem volt hazai paradicsom a piacon - a hiányt érés előtt és után is a színtelen és íztelen külföldi paradicsommal pótolták. Káposztából, uborkából és paprikából is jó volt az idei termés.

Gyümölcstermesztőből kevés van a megyében, pedig ebben lenne fantázia - mondja Scholtz Béla. Csakhogy a gyümölcstermesztés nem hoz egyik pillanatról a másikra, egyik évről a másikra nyereséget, ezért kevesen vágnak bele. Alma, barack, körte termesztése igen jövedelmező lenne, különösen a körtepálinkának lenne jó piaca az országban vagy akár a határokon túl is. A gazdasági szakember a dióban is nagy lehetőséget lát: a jó minőségű dióbelet nyugatra lehetne exportálni, jó piaca lenne.

Bőséges volt a termés dinnyéből, ám idén kevesebben vásároltak - mondja Scholtz. A termelők meglehetősen magasan tartották az árat, a gazdasági válság sújtotta szatmáriak közül néhányan a magas ár miatt kénytelenek voltak lemondani a csemegéről.

Az epertermesztők sem panaszkodhatnak, bár külföldre nem nagyon tudtak eladni a termésből. A külföldiek inkább a nagy, de íztelen epret részesítik előnybe a mifelénk termesztett kisebb, de édes gyümölcsre kisebb a külföldi kereslet. Scholtz meglátása szerint igen nagy probléma, hogy az epertermesztőknek sincs hol tárolniuk a gyümölcsöt, vagy ha van hol, túlságosan nagy bérleti díjat kell fizetni érte. Gond az ő esetükben az is, hogy nincs egy megegyezés a termelők között a napi árfolyamot illetően, így a felvásárlók alakítják az árakat és nem a termelők.